Zene és életérzések a hétköznapokban

 Elgondolkodtató az a szó egy nő szájábol,hogy talán?Igen!Meglátásom szerint úgy használják ezt a szót,mint valami biztonsági menekülő utat.Annyira tudják élvezni azt hogy kiszolgáltatott helyzetbe van,a férfi  aki,úgy issza a szavait mint,szivacs a vizet.Es szó mi szó ez egy katartikus élményt okoz nekik.Lehet hogy a sexen,a szerelmen és a pénzen kívül ez számukra a joker.Hány elgondolkodtató perce van egy férfinak,egy randi után,aminek a végén a búcsúszó a TALÁN.Mint emlitettem ez egy 100%-os biztonsági utat ad a nőnek,gondolkodhat a válaszon,míg a férfi csak a telefonját bámulja és a facebook értesitéseit.Mindezek után a nő bármit mondhat igent/vagy nemet akkor sem éri erkölcsi bántalom hisz ő megmondta.TALÁÁÁÁN.És most kell kapaszkodni!!!Vajon ki érzi magát,alulteljesített állapotba??Hát persze hogy a férfi és újjab napokig tartó gondolkodásba merűl hol?mégis mit rontottam el?Hát megsúgom semmit,barátom már a kezdő szó rossz volt.!!Ettől fogva a csillagokat is lehozhattad volna azzal se mész semmire.De akkor miért hallgatja végig a nő az unalmas beszédeit a férfinak?Lehet azért mert számító és ezzel is újabb,és újabb "tapasztalatokat" szerez hogy lehet egy férfit irányitani mint egy távirányitós autót.Ez a fúrcsa női lény megtanulja az iányitás fortéjait,mint egy jó hadvezér a stratégiális támadásokat.És azt a nő bármien élethelyzetbe feltudja használni legyen szó új ruci vásárlásárol,vagy épp a "most nem sexelünk fáj a fejem és ebből még egy szubjekt szarkazmust hárit ránk .És újra a férfinak kell gondokodni vajon mivel tudnám csillapitani a fejfájását?Hát semmivel:)hisz nem is fáj a feje ez egy újabb hadviselés melyet a férfira vetit ki.Ezt a kialakúlt helyzetet valahogy megkéne fórditaní,de szinte lehetetlen.Igyhát nekünk marad egy életen át tartó fejtörés vajon mivek tudnánk felűlbírálni vagy kompenzálni ezt az abszurd szót hogy TALÁN.Rátok bízom:)

Ismerek egy régi keleti mondát.Egyszer egy vándor,találkozott egy öregaszonnyal az úton,aki Bagdad felé igyekezett megkérdezte tőle a vándor,hát te kivagy?mire az öregasszony válaszolt,"én vagyok a pestis" megyek a városba,és megölök ötezer embert.Egy év mulva megint találkoztak,mire a vándor rátámadt az asszonyra.Hazudtál nekem azt mondtad ötezer embert őlsz meg,nem huszonötezret.Az asszony így válaszolt,én csak ötezer embert pusztítottam el,a többit a félelem őlte meg.A mondának a tanulsága ma talán időszerübb mint valaha.Mitől is félünk??Háburútól,betegségtől,természeti csapásoktól?Szinte már nem is tudjuk.Mintha ennyek a szónak hogy félelem már nem is lenne tárgya.Számunkra már az egy nagy megkönnyebülés lenne ha meg tudnánk nevezni az okát.Szinte már bármilyen biztosítást meg lehet kötni.ÉLet,baleseti,vagyonvédelmi,és mindezekk ellenére nemhogy nyugottabak, hanem inkább egyre gondterheltebbek leszünk.Keressük a kiutat életünk szövevényes labirintusaiból.MIndeki keres egy biztos pontot amibe kapaszkodik,legyen az hit,vagy épp hitetlenség mert ez a két dolog nem is olyan távoleső egymástól.Egy hivőben is ott szunnyadhat a hitetlenség,kísértése és ez forditva is igaz,ahogy mondani szoktam,zuhanó repülőben nehéz  ateistának lenni.De a hit olyakor sokkal veszedelmesebb mint a hitetlenség.Egyébként is mibe higgyünk?Egy elrejtőző Istenbe,magunkba?Bizalomválság van,egyre kevesebb azoknak a száma kik hinni tudnak,ennek ellenére az emberi törekvésünk,az hogy igyekszünk ismereteket,hitet,magyarázatot szerezni,mert tudásszonjunk lassan kimeríthetetlen.De nem is a hitet keressűk hanem a konzekvens válaszokat.CSelekedeteinkel probáljuk kompenzálni,a hitetlenségünket?Habár elég fura jelenség az hogy,az ember maga előtt is szégyent vagy örömet érez cselekedetei felett,olyan mindha számot kéne adnia egy felsőbrendű lénynek.Egymás védelmezése,óvása,kötődése talán itt van a kulcs.Erre van is egy pompás történetem.Egy lelkipásztor leszállva a repülőről,éjszaka egy étterembe vette az irányt.Talált is egyet a reptértől nem messze és beült.Nemsokkla később lányok érkeztek,(prostituáltak)és leültek enni.Nagy beszélgetésbe és látszolagos örömbe voltak.Az egyik lány egyszer csak felszolat,holnap lessz a születésnapom,de mintha a többiek nem is halloták volna.De a lekész igen.Másnap a lekész elment egy cukrászdába és egy tortát rendelt az étterembe remélve hogy a lányok megint ott lesznek.És jöttek is ugyan olyan hangulatba.A lelkész kis idővel oda lépett hozzájuk és átnyujtotta a tortát a szülinaposnak.A lány nem tudott megszólalni..............Isten éltessen mondta a lekész, a lánynak potyokni kezdtek a könnyeí,mire negy nehezen megszólalt"én még sohasem kaptam tortát szülinapomra".Hát itt volt azideje mondta a lelkéz.Miután az ünneplésnek vége lett és mindenki elment a tulajdonos odalépett a lekészhez és megkérdezte mondja már uram ön mien egyházhoz tartozik.?A lekész válaszolt "olyan egyházhoz aki éjszaka prostituáltaknak rendel szülinapitortát.Irracionális történet ez egy olyan teljesitményorientált világba mint a mai.Talán ha a hitünkbe és egymás nyujtotta törödésbe élnénk,elviselhetőbb lenne ez a megfoghatatlan félelem ami körülvesz bennünket.

 Létezik egy álltalános igazság,miszerint mindenki hazudik,kérdés az hogy miről.?Miért is hazudik az ember?A hazugságnak több oka is lehet,az igazságnak csak egy.Az elöző bejegyzésemből meritve,amiben érintettem a szeretet kimerithetetlen kérdéseit,jobb hazudni a szeretetről,mintsem igazat mondani gyűlöletböl.És igen, ésszerű szeretetből hazudni azok felé,akik az életünk,nélkülözhetetlen személyei.Miért is ne, talán ez lenne az önfeláldozás egyik kulcsa.Önfeláldozás??mire értem ezt.Ne tégy hamis tanubizonyságot a te felebarátod ellen,erkölcsi kódex egyik alapszabálya vagy a bibliáé,teljesen irreleváns.Akkor is egyfajta áldozatvállalás,hiszen hazudni neméppen helyénvaló,még a közmondások is ezt mondják.A hazugság viszont adott helyzetbe,közegbe,racionális saját magam és az érintett személyt oltalmazom egyfajta lelki,anyagi,fizikai sérüléstől.A hazugság hazugságot követ??nem minden esteben,a kisgyerek hazudik hogy ne kapjon ki,a felnőtt hazudik a gyereknek,ezzel egy makulátlan világot állit fel,amiben a gyermek,biztonságos és csorbitatlan természetben érzi magát.Helyén való és,helytelen hazugságok,kérdés az hogy ez egyfajta természetességgé vállik számunkra meg tudjuk e külömböztetni.Ohh hát hogyne valljuk magunkank??!A "mű" érdekében,az igazságot feláldozzuk a hazugság oltárán vagy éppen foritva.Egy kedves ismerőröm,(aki kényszeres hazudodó volt)állitása,miszerint azért hazudozik mert egy idő után saját maga is elhiszi amit mond és ezáltal olyan vaótlan történeteket kreál amiben jól érzi magát,kérdés hogy idővel meg tudja e külömböztetni a valóst a valotlantól ami a fejébe megszületik.Ez egyben lehet jó és lehet veszélyes is mivel saját magunkat a legkönnyebb becsapni.Miért lenne jó az emlitett személy állitása szerint ha valótlan történeteket talál ki és mesél a környezetében élöknek kevésbé depressziós,minden esetre ez mindenképp olcsobb megoldás mint antideppreszánsokat szedni.Másrészt mindenki a maga modján hazudik ergo a hazugságairol önmagárol vall mégha nem is valósak az állitasai.A hazugság tehát nem más mint szándékos fiktívitás

Nemrég néztem egy videót amiben egy pszihologus beszél arról hogy emberek úgy élnek hogy tulajdonképpen nem is önmaguk.És elgondolkodtam valójában én ugyan ez vagyok és hányan élnek még szerepekben akik nem is merik maguknak bevallani, nem is "élnek".Egy jó barátom megfogalmazása szerint velük együtt énis potenciális prostituált vagyok....Miéert is??Jó pár dolgot fel lehetne sorolni,pl:alapvetően a pénz,biztonság,vagy épp az ellentetteje,a félelem,bizonytalanság,és ez az egész állarcot gyerekkorban öltjuk fel vajon mi vezet erre??Pénz??távolrol sem,biztonság?meghlehet de akkor még szinte természetesnek vesszük szülők melett,a legdominálobb ok a félelem,az a félelem amikor az emberre ráeröltetnek valamit, ráhuzzák a zubbonnyt és nem mer nem tud ebből szabadulni.Meglehet a gyerekben nagyobb a szeretet-félelem annál minthogy számára akkor még banális dolgokban preferáljon,és saját vélemyényt nyilvánitson,ez inkább később mutatkozna mikor már mer meri megtenni.Szeretet-félelem????egyálltalán létezik ilyen?Őszinte biztos nem talán egy megfoghatatlan "szeretet" amit a félelem táplál,és ezt folyton kompenzálni kell valamivel.Kérdés hogy erre időben rájönnek e az érintetettek mert ha nem nem is éltekmielött meghaltak.

 Egyre gyakrabban,úgy viselkedem a zenehalgatásom során,mint egy missziónárus a bibliaolvasással.Buszon vagy vonaton utazva hallgatva más fiatalok(már amennyit kilehet venni a hangokból)éppen aktuális zenéjét azon gondolkodom,oda kéne mennem és megmutanom...ezt hallgasd legszivesebben mindenkihez oda mennék és ezt tenném.Téritenék mint egy fundamentalista misszionárus,nem hiszem hogy ezzel tulzottan nárcista lennék,inkább uj világot mutatnék be az embereknek személyesen.De ujra és ujra kudarcba fulladok és rájövök hogy a zene az emberek tükörképe és azon csak a dns molekulákkal lehetne válltoztatni.De ha mélyebben belegondolok az ember zenei irányzata,olyan mint egy társadalmi réteg integrálodása,amin mégis lehet válltoztatni??Egyben biztos vagyok megmaradok hű "zenetéritőnek"és idővel sikereket érhetek el.