Zene és életérzések a hétköznapokban

Ismerek egy régi keleti mondát.Egyszer egy vándor,találkozott egy öregaszonnyal az úton,aki Bagdad felé igyekezett megkérdezte tőle a vándor,hát te kivagy?mire az öregasszony válaszolt,"én vagyok a pestis" megyek a városba,és megölök ötezer embert.Egy év mulva megint találkoztak,mire a vándor rátámadt az asszonyra.Hazudtál nekem azt mondtad ötezer embert őlsz meg,nem huszonötezret.Az asszony így válaszolt,én csak ötezer embert pusztítottam el,a többit a félelem őlte meg.A mondának a tanulsága ma talán időszerübb mint valaha.Mitől is félünk??Háburútól,betegségtől,természeti csapásoktól?Szinte már nem is tudjuk.Mintha ennyek a szónak hogy félelem már nem is lenne tárgya.Számunkra már az egy nagy megkönnyebülés lenne ha meg tudnánk nevezni az okát.Szinte már bármilyen biztosítást meg lehet kötni.ÉLet,baleseti,vagyonvédelmi,és mindezekk ellenére nemhogy nyugottabak, hanem inkább egyre gondterheltebbek leszünk.Keressük a kiutat életünk szövevényes labirintusaiból.MIndeki keres egy biztos pontot amibe kapaszkodik,legyen az hit,vagy épp hitetlenség mert ez a két dolog nem is olyan távoleső egymástól.Egy hivőben is ott szunnyadhat a hitetlenség,kísértése és ez forditva is igaz,ahogy mondani szoktam,zuhanó repülőben nehéz  ateistának lenni.De a hit olyakor sokkal veszedelmesebb mint a hitetlenség.Egyébként is mibe higgyünk?Egy elrejtőző Istenbe,magunkba?Bizalomválság van,egyre kevesebb azoknak a száma kik hinni tudnak,ennek ellenére az emberi törekvésünk,az hogy igyekszünk ismereteket,hitet,magyarázatot szerezni,mert tudásszonjunk lassan kimeríthetetlen.De nem is a hitet keressűk hanem a konzekvens válaszokat.CSelekedeteinkel probáljuk kompenzálni,a hitetlenségünket?Habár elég fura jelenség az hogy,az ember maga előtt is szégyent vagy örömet érez cselekedetei felett,olyan mindha számot kéne adnia egy felsőbrendű lénynek.Egymás védelmezése,óvása,kötődése talán itt van a kulcs.Erre van is egy pompás történetem.Egy lelkipásztor leszállva a repülőről,éjszaka egy étterembe vette az irányt.Talált is egyet a reptértől nem messze és beült.Nemsokkla később lányok érkeztek,(prostituáltak)és leültek enni.Nagy beszélgetésbe és látszolagos örömbe voltak.Az egyik lány egyszer csak felszolat,holnap lessz a születésnapom,de mintha a többiek nem is halloták volna.De a lekész igen.Másnap a lekész elment egy cukrászdába és egy tortát rendelt az étterembe remélve hogy a lányok megint ott lesznek.És jöttek is ugyan olyan hangulatba.A lelkész kis idővel oda lépett hozzájuk és átnyujtotta a tortát a szülinaposnak.A lány nem tudott megszólalni..............Isten éltessen mondta a lekész, a lánynak potyokni kezdtek a könnyeí,mire negy nehezen megszólalt"én még sohasem kaptam tortát szülinapomra".Hát itt volt azideje mondta a lelkéz.Miután az ünneplésnek vége lett és mindenki elment a tulajdonos odalépett a lekészhez és megkérdezte mondja már uram ön mien egyházhoz tartozik.?A lekész válaszolt "olyan egyházhoz aki éjszaka prostituáltaknak rendel szülinapitortát.Irracionális történet ez egy olyan teljesitményorientált világba mint a mai.Talán ha a hitünkbe és egymás nyujtotta törödésbe élnénk,elviselhetőbb lenne ez a megfoghatatlan félelem ami körülvesz bennünket.