Nemrég néztem egy videót amiben egy pszihologus beszél arról hogy emberek úgy élnek hogy tulajdonképpen nem is önmaguk.És elgondolkodtam valójában én ugyan ez vagyok és hányan élnek még szerepekben akik nem is merik maguknak bevallani, nem is "élnek".Egy jó barátom megfogalmazása szerint velük együtt énis potenciális prostituált vagyok....Miéert is??Jó pár dolgot fel lehetne sorolni,pl:alapvetően a pénz,biztonság,vagy épp az ellentetteje,a félelem,bizonytalanság,és ez az egész állarcot gyerekkorban öltjuk fel vajon mi vezet erre??Pénz??távolrol sem,biztonság?meghlehet de akkor még szinte természetesnek vesszük szülők melett,a legdominálobb ok a félelem,az a félelem amikor az emberre ráeröltetnek valamit, ráhuzzák a zubbonnyt és nem mer nem tud ebből szabadulni.Meglehet a gyerekben nagyobb a szeretet-félelem annál minthogy számára akkor még banális dolgokban preferáljon,és saját vélemyényt nyilvánitson,ez inkább később mutatkozna mikor már mer meri megtenni.Szeretet-félelem????egyálltalán létezik ilyen?Őszinte biztos nem talán egy megfoghatatlan "szeretet" amit a félelem táplál,és ezt folyton kompenzálni kell valamivel.Kérdés hogy erre időben rájönnek e az érintetettek mert ha nem nem is éltekmielött meghaltak.